Történet

  Érdekes lesz összesűríteni félévet néhány mondatba. :) Októberben repültem ki, voltak Erasmusosok páran még a kinti egyetemem, illetve a helyi főiskolán. Egy kisvárosban voltam ugyanis Frankfurt és Bonn között: Koblenz a neve. Egész élhető is kedves város annyi autópályával, amennyit Bp is megirigyelhetne, valamelyest pezsgő kultúrális élettel, de ahhoz képest, hogy csak százezren laknak ott, igen dicséretes. :)

  Van egy kis rendeske belvárosa régebbi épületekkel, illetve két folyó is, ugyanis a Majna és a Rajna ott folyik össze, emiatt is hívják Deutsches Eck-nek a helyet. Hipiszupi volt kinn minden, nagyjából megfelelő volt a kocsma szám, illetve változatos, a német diákok jófejek voltak, illetve az Erasmusosok is. Ezek között voltak franciák, lengyelek, finnek, egy spanyol csaj, nomeg egy angol, és egy homoszexuális amcsi. Több alkalommal csináltunk olyan alkalmakat, amikor nemzeti kajálást tartottunk. Összejöttünk így egy albérletbe német diákokkal, és csináltunk mindig kaját az éppen felhatalmazott erasmusos emberke vezényletével: volt így finn, spanyol, francia és német vacsikészítés, amik jó hangulatban teltek, az ételek nagyon finomak voltak. Ezenkívül volt egy-két közös kirándulás, amikor környékbeli szép helyeket látogattunk meg közös szervezéssel.

  Én mit csináltam kint? Most mondok egy misztikusat: retinális erek mesterséges generálása. :) Szerintem ebből elég is annyi, haladjunk is rögtön tovább...

  Egyetlen magyar srác volt kinn egy 56-ban meglépett nyugdíjas profon kívül, aki még egyetemre járt, de volt vagy 30 éves. Fura muki volt, elég sokat találkoztunk, csináltunk közös programokat. Általában együtt ebédeltünk a menzán, de voltunk kirándulni is. Ő amolyan "gondolkodó" fazon, reikizik és yogázik is, szóval a keleti filozófiák nem álltak túl távol tőle, jól el lehetett velel dumálni sok mindenről. :)

  A franciák a német akcentusuk miatt különösen tetszettek. :) Ich helyett "ish" ejtése, meg a finnek jófejek voltak nagyon két sör után. :) A koleszban csak igénytelen házipartik voltak, amikre nem jártam le, úgyhogy nem igazán integrálódtam bele az ottani környezetbe. A koli egyszemélyes szobákból állt közös zuhanyzóval és wcvel. Sok külföldi volt, a marokkóiak különösen nagyon rendesek, segítőkészek voltak mindig, de az egyik görög srác is, aki ott volt. Kiderült, hogy Marokkó a kedvenc országom, mert ott dívik a többnejűség, csak igazolni kell, hogy rendelkezel elég vagyonnal a nők eltartására. Kiszámoltuk, és egy esküvő kábé két ló/nő, kell nekik egy saját kéró, aztán az eltartásukra 1.5 ló/hónap/nő, úgyhogy most ménesre gyűjtök. :)

  Két nagy királyság is volt Koblenzben az egészséges életmód tekintetében. Egy az vagyon, hogy én fönt laktam egy hegyen koliban, és így suliba az út gyalog kb. annyi volt, mint busszal, futva meg még gyorsabb. :) Be is vezettem azt a gyakorlatot, hogy minden nap a végső időkben gyalog jártam gyakorlatilag be. Másként nézve viszont egy hegy mögött szokott több is lenni, és valóban. A "Városi Erdők", ahogy tükörfordításban az ottaniak azt nevezték, teljesen jól lehetett kirándulni a kolitól gyalog is, mert kb. 15 percre volt csak az erdő. :) Nekem nagyon tetszett, és többször is kiruccantam így, voltak ott kelta romok is.

  Aztán egy másik dolog, amin szerintem pozitív irányban változtatott rajtam, hogy a sulimenzán rákaptam a vega kajákról. Igazán már egyébként is nagyon untam a húskosztot, és itt számomra teljesen új, meglepően finom és laktató ételeket kóstolhattam meg: beleszerettem a brokkoliba. :) Igazi szerelem a miénk, amit egy kis tejföl és sajt különösen megédesít egy alapos párolás után. :)))

  A nyelvről annyit megérdemel említeni, hogy az első két hétben azt hittem, hogy meghalok, az égvilágon, szinte semmit sem értettem abból amit mondtak, csak szavakat kaptam el. :( Aztán változott a helyzet, és az egyik legnagyobb eredmény, amivel járt az Erasmus, hogy lett bátorságom nyelveket beszélni, megszólalni. Max. nem megy, de az
önbizalom az megvan, és tart, ameddig tart, de mindig megértetem magam. :) De azért általában nem megy folyékonyan. :)